A feladatunk többrétű volt: meglátogattunk két olyan családot, ahol a katasztrófa kapcsán haláleset történt, megbeszéléseket folytattunk a helyi családsegítő szolgálat vezetőjével, a devecseri iskola igazgatójával valamint a helyszínen dolgozó négy segélyszervezet közül kettő vezetőjével arról, hogy az OM CRT hogyan tud a jövőben a térségben élők testi-lelki segítségére lenni. Az egyeztetések még folyamatban vannak, de amint megállapodást kötünk, nyilvánosságra hozzuk.

Devecseren legutóbbi látogatásunk óta látszólagosan semmi nem történt, de Kolontáron majd' minden szennyezett házat ledózeroltak, gyakorlatilag a falu jelentős része megszűnt létezni. Csend van, az emberek hallgatnak, röviden válaszolgatnak kérdéseinkre. Mintha a kocsmában is kissé nyomott lett volna a hangulat (nyugalom, mi csak kávét és üdítőt ittunk).

Nagyszerű élmény volt a devecseri iskola igazgatójával tárgyalnunk! Őszinte segítőkészségről, szeretetről, nyugalomról tett tanúbizonyságot. Jövendő együttműködésünk ígéretesnek látszik.

Könnybe lábadt szemmel hallgattuk a konyhaasztal körül ülve Magdi néni beszámolóját, akinek Zsolt fia akkor hunyt el, amikor mások mentésére igyekezett. Autójával a zajló vörös áradatba zuhant. Sok száz méterrel, órákkal később találták meg. Az édesanya nem láthatta halott fia testét, talán a 13-as pH-értékű nátronlúg hatása miatt. Ez jutott eszünkbe: "Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért." (János evangéliuma 15,13) A gyászoló édesanyát megöleltük, átadtuk csekély pénzadományunkat, majd búcsúztunk tőle.

Hasonló megrendültséggel hallgattuk az utcán István úr beszámolóját, aki nem csak édesanyját, de házát, szerszámait, mindenét elvesztette. A pénzből amit átadhattunk neki, talán fog tudni venni néhány egyszerű barkácsgépet...

Megcsendesedve, gondolatainkba merülve tértünk haza este.

Fábián Sándor

a kuratórium alelnöke

Utunk során azt tapasztaltuk, hogy a Devecserről és Kolontárról kitelepített károsultak még mindig albérletekben, rokonoknál igyekeznek meghúzni magukat más lehetőség hiján. A véglegesen megrongálódott ingatlanok dózerolása megkezdődött. A települések belterületén az utcákra és a kertekbe ömlött toxikus iszapot gyakorlatilag eltávolították, természetesen a szennyezett földdel együtt. Az érintett házak kerítéseit mindenütt elbontották, hogy a munkagépek beférjenek az udvarokba, a növényzet is teljes eltávolításra került. Hamarosan a ma még torzóként, kitárt ablakokkal, vörös falakkal, lekötött közművekkel álló házak is örökre eltűnnek. A kormány a károsultaknak részleges kártérítést biztosít, akik ezt választják, a régi településükön folytathatják az életüket majdan épülő új házukban, amelyek a település újonnan épített utcáiban fognak elhelyezkedni. Akik inkáb elköltöznének, azok meghatározott értékben használt ingatlant vásárolhatnak állami támogatásból. Értesüléseink szerint többen választják ezt az utóbbi opciót. A szennyezett szántóföldek hektárjai gyakorlatilag érintetlenül, vörösen állnak. A patakok is vérszínű vizet csorgatnak.

Pénteki utunkon a Nilfisk Magyarország vállalat kollektívája által gyűjtött adományt adtuk át egy kétgyermekes fiatal családnak, tárgyaltunk a helyszínen tevékenykedő segélyszervezetekkel, valamint férfi fehérneműből, személyes higiéniai cikkekből és tisztítószerekből álló adományunkat juttattuk el a helyi családsegítő szolgálat által üzemeltetett elosztó pontra.

Fábián Sándor

a kuratórium alelnöke

OM’s Central Europe's Bus4Life and the OM Hungary’s ministry van yesterday (Oct. 18th) delivered much needed supplies to the toxic disaster affected area of Hungary. The world’s eyes and media have moved onto new stories and other places, but the needs are still as acute in the disaster affected region of Hungary.

I was privileged to join a group from the Hungarian Baptist Aid as well as several other OM’ers, delivering a large donation from a Budapest school as well as food and protective clothing we had purchased with the generous donations we have so far received.

The first place we drove to was the small village of Somlovasarhely, a place not in the news, but still affected by the tide of toxic waste that rushed through the area. We were met at the local nursery school, which is now a local distribution point for the village, by the Mayor and 2 white suited (protective clothing) men who were overwhelmed with gratitude at all we had brought. Clothes, bedding, food and even children’s toys had been donated by the pupils of the Budapest school to help the villagers.

Next we drove onto the village of Devecser, through the police cordon and into the main square where we were to meet with the Baptist Aid coordinator and pass on our van load of food to their distribution container. I was overwhelmed by the sight that greeted us, it looked more like a war zone, military vehicles, police and army personnel all around, and everywhere people in white protective suites, rubber boot's and masks. Everywhere you looked there was red mud; on the roads, the cars and trucks and the feet of the people. The town square was above the level of where the actual tide of mud came to but even here it was on the ground and covering the vehicles, carried around by the endless convoy of dumper trucks and other vehicles involved in the clean up.

After we unloaded the van, we were able to walk down into part of the worst affected area of the village, again the devastation was unbelievable. I had seen many news reports and pictures but to actually be there and see it for myself was totally different. The area looked like a scene from Mars could be, the pervading colour was red, covering everything up to a height of about 3 – 5 ft. trees and bushes and the sides of houses. In every direction we looked people and machinery were busy with clearing up. It was sad to see what was so obviously a beautiful area destroyed in such a devastating way. The power of the flood was clear to see as concrete walls, iron fencing and small trees were flattened and lay all around us. We were told by our guide the flood had come through at a speed of about 20 miles per hour and was so strong it had just swept in through the doors and windows of houses on one side and out through doors and windows on the other, taking with it everything in its path.

It wasn’t just the sights that affected but also the smell, there was heaviness in the air, a metallic smell that hung all around and sat on my lungs. I knew in a few minutes I would be leaving the area and able to breath fresh air, but my thoughts were for the hundreds of volunteer workers there and the inhabitants of the village who had no choice but to stay. This won't be the last time our bus and a team of workers will come to Devecser, I hope to be a part of some follow up work for families in the future, but it’s a visit I will not forget in a long time. I drove out of the village, our van being sprayed down by gas masked military men, with my heart heavy for the hundreds of people who are having to rebuild their lives and who’s village will never be the same again.

Jill Hitchcock

Communications Facilitator

OM Hungary

Hungary is in the news around the world at the moment as it faces its worst industrial and ecological disaster in decades. The names of Kolontar and Devecser were strangers until a week ago, when an accident at the local aluminum plant resulted in a tidal wave of toxic waste inundating several villages and part of a neighboring town.

On Monday Otober 4th. a dyke wall holding the contaminated waste from the plant collapsed, and around 40 square kilometers of land were deluged with over 700,000 cubic meters of waste within an hour. Sadly 7 people lost their lives, several hundred badly burned by the toxic waste and hundreds of homes destroyed or damaged by the alkaline slurry

As far as the eye could see, everything in the village was affected by the red mud and was the cause of much destruction.

Just a few days afterwards, the Hungarian Baptist Aid's President contacted OM Hungary’s Bus4Life coordinator, and asked if the bus was available to assist in the affected villages. The Baptist Aid was organizing Baptist pastors and church volunteers, and asked if the bus was available to use as a base of operations for a few days. The answer was ‘Yes’ and within an hour the bus was on its way. Wednesday afternoon 6th Oct. the bus and driver Juho, from Finland, arrived in Devecser village, loaded with aid supplies of food and drinking water. To be greeted by roads covered by red mud and the police directing traffic.

On Thursday the bus moved to Kolontar, the most affected of the villages. The group offered mental and spiritual crisis help to people who had lost their relatives or homes, if they so wished. At the same time members of the group took part in volunteer work, cleaning up mud from the areas where the mechanical diggers could not access. The whole time the bus was in the affected villages it also provided a rest and changing area for people as well as serving tea, coffee and refreshments to many volunteers.

Jill Hitchcock

Communications Facilitator

OM Hungary

Ma megint a vörösiszap katasztrófa sújtotta térségben jártunk, ezúttal Devecseren. Az Om Hungary igazgatója és kuratóriumának alelnöke tevőlegesen is részt vett a vöröiszap lapátolásában. Igyekeztünk egy érintett, most kórházban ápolt idős hölgy házánál segédkezni a toxikus, lúgos iszap, valamint a tönkrement használati tárgyak deponálásában - sziszifuszi, emberfeletti munka. A maszkon át alig kapsz levegőt, a műanyag védőruha alatt, a gumicsizmában, gumikesztyűben a saját levedben ázol, a szabadon maradt bőrfelületeidet kikezdi a lúgos pára. Mi csak pár órán át dolgoztunk így, a tűzoltók, katonák napok óta ezt teszik, a helyiek próbálnak életben maradni a kórházakban, siratják halottaikat.Az iszappal érintett, egykor emberi lakhatás célját szolgáló házak és termőföldek rehabiitálása lehetetlennek tűnő feladat. A talaj mélyen szenyezett, a lúg mindent kimart, szálló pora rákkeltő. A vizek vérré váltak.

Kapocs Attila

igazgató

Fábián Sándor

a kuratórium alelnöke

Készült az OM Hungary - Onézimusz Alapítvány megbízásából.

Jogi nyilatkozat